Témaindító hozzászólás
|
2014.02.07. 23:49 - |
Óriási sátor, alatta asztalokkal, valahol az elkerített terület közepén. Le lehet ülni társalogni, vagy enni, olyan, mint egy nagy nappali... Kültéri kiadásban. |
[23-4] [3-1]

Amikor sikerült a sátramat felállítani és a cuccaimat lerakni, egyenesen a szabadtéri pihenőhöz tartottam. Futottam, ahogy bírtam. Szerencsémre találtam egy üres asztalt, ahol nyugodtan ehetem az anyám, vagyis a mostohaanyám készített dolgokat. A szatyorban felfedeztem a kedvenc szendvicsemet. Rögtön összefutott a nyál a számban. Egy darabig tanulmányoztam, majd elkezdtem enni. Körbe néztem a sátorban, mindenféle nép volt ott. Úgy éreztem jó lesz ez a két hét. Bár biztos, hogy nem fogok a pop színpadhoz menni. Azt írták, hogy jó énekesek lesznek csak. Az asztalomtól nyolc centiméterre felfedeztem egy másikat. Ott egy raszta ült. Velem ellentétben nagyon unatkozott. Megszánjam, megszólítsam? |
Unottan ültem az egyik asztalnál, az embereket bámultam, ahogy jönnek-mennek, lesátraznak, elindulnak felderíteni a terepet. Nekem már könnyű dolgom volt, ez már a harmadik alkalom, hogy itt vagyok. Viszont az első, hogy fellépőként, eddig csak álmodozni mertem róla. Erre tessék.
Nagyot sóhajtottam, ahogy körbenéztem. A nulladik nap reggelének a hátránya. Semmi érdekes nem volt még ilyenkor. Emberek pakoltak ki, programok nuku, focipálya még nincs kinyitva, és valami picsa nyivákol a pop színpadon... |
Óriási sátor, alatta asztalokkal, valahol az elkerített terület közepén. Le lehet ülni társalogni, vagy enni, olyan, mint egy nagy nappali... Kültéri kiadásban. |
[23-4] [3-1]
|