Témaindító hozzászólás
|
2014.02.07. 23:14 - |
A pop, R&B és hip-hop előadók színpadja. Előtte nagy tér van kihagyva a rajongók számára. |
[15-1]
- Én éjszaka meg hajnalban utálok utazni. Főleg repülőn.
És ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Ha valaki fel akar rángatni olyankor egy gépre, az nagyon nagy valószínűséggel halál fia...
- Oroszországból - mondtam. - Nem öt perces út, az tuti. De megéri egy fesztivál miatt, legalábbis szerintem. És gondolom, te sem vagy helyi. |
-Én tegnap este jöttem...vagyis éjszaka...-mondtam mosolyogva. Még mindig rossz visszaemlékeznem, hogy neki mentem a reptéren egy öreg néninek aztán egy oszlopnak ütköztem. AZ érkezésem az egyszerűnek számított a régebbiekhez.
-Honnan jöttél?-kérdeztem. Ez olyan mintha kérdezz-feleleket játszanánk. |
- Tegnap óta - mondtam. - Legalább is a városban - tettem hozzá.
Muszáj voltam azzal a géppel jönni, mivel a hajnalival utálok. Ahhoz úgy kell kirángatni az ágyból... Reggelente a zombi szóval lehetne leginkább definiálni, mert körülbelül úgy nézek ki, és olyan hangokat is adok ki...
- A fesztiválon reggel óta. Direkt hamar jöttem, hogy ne kelljen sokat sorban állni. Te? |
Elnevettem magamat mikor rávágta a tudtam szót. Mikor mondta, hogy a rockot sereti már eleve gondoltam. Visont attól féltem, hogy felküld a színpadra, hogy énekeljek.
-Értem...-mondtam mosolyogva majd rossz szemmel néztem az éppen lejövő embörkét. Csak ne csak neeee-gondoltam magamban.
-És mióta vagy itt?-kérdeztem még mindig mosolyogva félelmet nem mutatva. |
- Tudtam! - vágtam rá.
Győzelem. Ezek után nem volt nehéz rájönni, csak logika kell hozzá. Akinek meg egy kicsi is van, az simán rájön. Akinek meg nincs, az megszívta. Meg az is megszívta, aki nem tudott eljönni fesztiválozni...
- Aha - mondtam. - Általában a rock színpadnál csövezek, de csak délutántól kezdik ott a műsort. Úgyhogy muszáj beérnem itt. |
-De pop...-mondtam majd kicsit félősen vártam a válaszát majd mikor elmondta, hogy igényes meg ilyesmi egy nagy kő esett le a szívemről. Eddig mindenki azt mondta, hogy jól énekelek, de úgy látszik ő egy nagyobb kritikus mint a Bern-i polgármester.
-Te látogató vagy?-kérdeztem egy halvány mosollyal majd megint nézegettem néha a színpadot. |
Egy pillanatra furcsálltam a kérdésést, de egy kis logikával hamar rájöttem a hátterére. Az előbb szóltam be egy popcsajnak... Akkor más nem is lehet. Gondolom...
- Most ebből pont kitaláltam - mondtam. - Legalább is, azt hiszem. Pop, ugye? - kérdeztem. - Addig nem zavar a popzene, amíg igényes, lásd Jacko, és nem kell hallgatnom, ha nem tetszik.
Remélem, nem volt zavaros ez a mondat... |
-Ezt lesűrtem...-mondtam mosolyogva majd a kérdéseire elhúztam a számat.
-Biztos tudni akarod te azt?-kérdeztem furcsálva. Ha az előbb azt a csajt le ribancozta akkor engem? Már félek..- gondoltam magamban. Közben a többi embert néztem akik csak beszéltek magukról. |
- Én, ha valami nem tetszik, muszáj vagyok véleményt nyilvánítani. Nem bírom tartani a számat - nevettem el magam.
Alig hallhatóan mondta, de megértettem a fellépő szót. Komolyan érdekelt, hogy milyen műfajban. Általában akkor is szokott érdekelni, ha elsőre lehet tippelni rá, de azért mindig megkérdezem, a látszat néha csal. Sokszor jártam már úgy, hogy valaki tetőtől-talpig feketében van, metál bandák logója van a cuccain, erre kiderül, hogy rohadtul nem rocker, hanem valami technós köcsög. Bwah, irritálnak a műrockerek.
- Fellépő? Tényleg? Milyen műfajban? - kérdeztem, aztán mikor bemutatkozott, én is megtettem. - Az én nevem Tamara Dyrbov, de csak Mara. |
-Szívesen...-mondtam az ideérkező lánynak és még mindig röhögtem. Próbáltam magamat csitítani. Mikor lejött a csajszika a színpadról rossz szemmel nézett rám. Nem nagyon érdekelt a csajszika.
-Lehet ha tovább folytatta volna már szóltam volna, de nem akarok most bunkó lenni mivel én is fellépő vagyok...-a fellépő szót olyan halkan mondtam amilyen halkan csak lehet és az utána következőket is. Már végre nyugodtan vettem a levegőt.
-Amúgy a nevem Chyou Nechamen, és a tied?-kérdeztem halvány mosollyal majd a mikor még egy embörke felment a színpadra és elkezdett énekelni befogtam a fülem.
-Ennél még az anyám is jobban énekel....-motyogtam magamban. |
Diadalittasan néztem, ahogy páran felém fordulnak. Ki-ki a maga módján: vagy felháborodva, vagy egyetértve. Viszont a hangos nevetés volt az, ami leginkább kitűnt a többi közül. Nem is sokkal később megtaláltam a hang gazdáját a tömegben, aztán amit motyogott, épphogy megértettem a hangzavarban. De ahogy gondolom, részben egyetérthetett. Vagy teljesen?
- Kösz a dícséretet, még ha csak magadnak is jegyezted meg - vigyorogtam a lányra, aki eddig a beszólásomat díjazta. - Tipikus belepofázásom zenei fesztiválokon, valószínűleg nem ez lesz az utolsó itt sem. |
Mikor éppen nézegettem a cuccokat pont akkor szólt valaki oda a színpadon álló csajnak. Én csak elröhögtem magamat. Már nem nagyon akartam oda szólni viszont a nagy hahotázásom biztos hallatszódott. Oké nekem sem tetszett a csaj éneklése, de nem szólnák neki így oda. Na mindedj úgy látszik valaki helyettem is megetette.
-Ennyit nem röhögtem mióta idejöttem...-motyogtam majd a színpadra fel-fel néztem ahol már a csajszika picsogott. |
Tudtam, hogy annál a színpadnál, történetesen a rocknál, ami érdekelne, csak délután kezdődik a műsor valami kezdő bandával. Igazából a reagge is leköt tíz perc erejére, vagy többre, ha az aktuális előadó keveri a nu metallal vagy a latin metallal az előadását, viszont az elektronikus és pop színpadok azok, amik körül az ideggörcs és az agyvérzés kerülget. Mindkettő, teljesen egyszerre. Út közben telezabáltam magam repülős-kajával, mert valljuk be, Oroszországból Amcsiba nem öt perc az út, úgyhogy az kifújva, hogy a kajás standnál nyomorogjak. Focipálya nincs még nyitva, még egy kilőve. Az meg hogy néz már ki, ha egyedül üldögélek a sátram körül és bámulok a semmibe, várva az első normális előadásra? Muszáj volt lefoglalnom magam valahol, is mivel csak itt volt műsor, el kellett viselnem a popribancokat és bájgúnárokat. Lassan odasétáltam a fához, ahová ki volt rakva a program, és unottan végigfuttattam rajta a tekintetem. A felét nem ismertem, a másik felét meg igen, és utáltam. Nem csodálkozom. Megfordult a fejemben, hogy inkább ülök a sátram mellett mégis és bámulok a semmibe. Komolyan, mit keresek még itt? Ezután odanéztem a színpadhoz, ahol valami csajszi nyivákolt éppen valami feldolgozást. Szörnyű volt.
- Szar a zenéd, ribanc! - kiabáltam fel a színpadra, és azt hiszem, hallotta a hölgyemény, mert egy pillanatra eltorzult az arca. Már csak azt vártam, mikor szól vissza nekem valaki, akár egyettértéssel, akár nem. |
Mivel először vagyok itt jöttem feltérképezni a terepet. Tetszett ez az egész és legjobban annak örültem, hogy itt lehetek. Persze anyukáméknak percenként be kellett számolnom mindenről, de nem zavart. Tetszett a hely. A színpadot és a teret is többször körbejártam és mindig pattogtam ezek körül. |
A pop, R&B és hip-hop előadók színpadja. Előtte nagy tér van kihagyva a rajongók számára. |
[15-1]
|