|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.07. 23:47 - |
Egy kicsit távolabb a nyüzsgéstől hatalmas, felfújhatós focipálya van, amit rendeszeresn bevizeznek belülről, hogy jobban csússzon. Ajánlatosabb fürdőruhában érkezni. |
[10-1]
Ahogy körülnéztem, nagyábból mindenki ült vagy feküdt. Nem csodálom, hiszen lehetetlenség volt megközelíteni a labdát. Valakik próbáltak felállni, segítséggel, mások csak nevettek magukon. Én a kettő közt voltam: próbáltam felállni és röhögtem is. Pár perc után rájöttem, hogy egyedül a feláll nem fog menni. Tehát csak feküdtem, mást úgyse tudtam csinálni. |
 Mikor láttam, hogy mindenki rohan a labda után én csak megálltam és röhögtem, majd láttam, hogy sikertelenül akarták elrúgni a labdát ezért megpróbálkoztam odamenni. Sikeresen odaértem már csak azt vártam, hogy elesek vagy nem. Megpróbáltam abba a labda szerűségbe belerúgni, de végülis elestem. Elkezdtem nevetni és az arcomat a kezembe temettem a saját szerencsétlenségemen. |
Megvártam amíg páran elesnek, majd elindultam - vagyis próbáltam - a labda felé.Meglepődtem, hogy nem estem el, még. Örülök, legalább megbízhatok a lábaim. Persze, megcsúszott a lábam, de nem értem földet. Ez a jó, ha három kisebb húgod van. Nem kell sportot űzni, elég, ha van három ilyen kis ördögfajzatod. És, hogy miért van az, hogy állandóan én vagyok az áldozatuk? Magam sem tudom, talán én foglalkozok velük csak. Amikor már valamennyire megközelítettem a labdát, a lábaim nem bírták - seggre ültem. |
 Azután, hogy mindenki felment, és nem tűnt úgy, hogy még errefelé jönnek, bedobták a labdát. A csapatok a véletlenre voltak bízva. Ki-melyik térfélen állt éppen, azokhoz tartozott. Így elég érdekes felállások születtek, de nem baj, nem is ez volt a lényeg.
Amint a labda földet ért, mindenki őrült módjára startolt rá. Hülyén nézett így ki, mert a második lépés után csomóban fetrengve röhögött az összes ember, és csúszkálva próbálták felrángatni egymást a sikamlós földről. Viszont a labda még mindig ugyanott volt, ahol eddig. Megpróbáltam összpontosítani, hogy ne bukjak fel, és valahogy megpróbáltam közeledni. |
Miután megérkeztem elmentem leraktam a cuccaim és egy sport cucc szerűséget vettem magamra majd hova mentem legelőször? A focipályára. Muszály voltam a sok ülés után valakit megszívatni vagy akár felidegesíteni. Persze meg magamat is megmozgatni. Mikor odaértem éppen a nagy tömeg akart oda bejutni. Én csak szépen megálltam a szélén és vártam míg mindenki elfogy. Akkor én is bementem és megálltam valahol. |
Én csak nézelődtem a népet, aminek egy negyedét ki nem állhattam. Igen, ezek a focibuzik. Egyszerűen nem bírom őket. Aztán észrevettem, hogy a óriás hülyegyerek elkezd betolni a focipályára. Igazából, csak meglepődtem. Nem ellenkeztem. Minek? Hiszen úgy is beakartam jutni! Ezt nem fogom szárazon megúszni. |
Miután a pasas bevizezte a pályát, meg valami csúszós cuccot is kevert hozzá, gondolom egy kis vazelint, egyből ki is nyitották a pályát. A tömeg csordaként vonult be, mintha ezen múlna az életük. Szerintem vannak, akik tényleg azt hiszik...
- Gyere - szóltam oda Marcelnek.
De azért sem választ, se megmozdulást nem vártam meg, csak úgy fogtam és betoltam a focipályára. Az sem érdekelt, hogy ez az egész vizes cucc, és mindketten mindennapos cuccban voltunk. |
Óh, bazd meg. Ekkor tudtam, hogy nekem végem. Bár olvastam, hogy bevizezik, de azt nem tudtam előre, hogy ez a Pitbull rám tapad. Vele biztos, hogy nem úsznám meg a szivatást. Ha nem itt, akkor biztos valahol máshol. Először nem tetszett, hogy ilyen hamar áldozatul essek, de kezdtem utána beletörődni. Menekülni már nem volt időm. Se megkérdezni, hogy menjünk máshova. Szóval, el voltam ítélve. |
Amikor odaértünk, már egy páran ott voltak és vártak a nyitásra. A focibuzik, az unatkozók, a kipróbálók, a csajok, és akik sehonnan se maradhatnak ki. Nagyjából ezekből állt a társaság. Naná, hogy itt is ismertem néhányat.
Még nem lehetett bemenni ugyan, de az egyik működtetős pasas épp a slagot hozta, hogy elkezdje fellocsolni a pályát. |
Egy kicsit távolabb a nyüzsgéstől hatalmas, felfújhatós focipálya van, amit rendeszeresn bevizeznek belülről, hogy jobban csússzon. Ajánlatosabb fürdőruhában érkezni. |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Azután, hogy mindenki felment, és nem tűnt úgy, hogy még errefelé jönnek, bedobták a labdát. A csapatok a véletlenre voltak bízva. Ki-melyik térfélen állt éppen, azokhoz tartozott. Így elég érdekes felállások születtek, de nem baj, nem is ez volt a lényeg.