Témaindító hozzászólás
|
2014.02.07. 23:49 - |
Óriási sátor, alatta asztalokkal, valahol az elkerített terület közepén. Le lehet ülni társalogni, vagy enni, olyan, mint egy nagy nappali... Kültéri kiadásban. |
[23-4] [3-1]

Abban a pillanatban döntöttem el, hogy a Pitbull tökéletesen illik rá. Olyan volt, mintha sétáltatni vinném. Persze, nem mondom, hogy nem baj, de azért furcsa volt ezt látni. Amúgy is szeretem a kutyákat. Mikor elindult, én még picit hezitáltam. Mosolyogva elindult.
/folyt. köv: Reggae színpad/ |
Erre a válaszra vártam. Enyém a döntés, hogy milye sorrendben mutogatok, hah! Na jó, ez kicsit gyerekes volt. Vagy nagyon?
- Zsír - mosolyodtam el ismét. - Szóval akkor legyen mondjuk... reggae? - kérdeztem szinte hangosan gondolkodva. - Úgyis ott lógok a legtöbbet, legyen az az első - röhögtem el magam.
Ezután kezdtem el elindulni.
/Folyt. köv.: Reggae színpad/ |

Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem, inkább nagyon. Nem is ismertem Asht.
- Nekem mindegy- vontam vállat.
És még mindig nem értettem, mit akart tőlem. Lassan kimentem a sátorból, nem érdekelt, hogy követ vagy sem. Éreztem, hogy nincs a hátam mögött. Nem szóltam neki, csak megálltam. |
- Mindenkit az érdekel először.
Fogalmam sem volt, miért kérdeztem meg. Bárki, akitől ezt megkérdezik, mindig a színpadok érdeklik. Én is azokat csekkoltam be először még anno. Csak én térképpel és a haverokkal.
- Melyik? Pop, rock, reggae vagy elektronikus? - kérdeztem. |

Imádtam, azt a vigyort. Legszívesebben az öklömmel töröltem le volna. De, hát egy sokkal erősebbel nem állhattam le verekedni. Lassan felálltam, végig azt a mosolyt néztem. Nem ért, kihasználta, hogy hülye vagyok navigálásból! Felkaptam a táskámat, majd válaszoltam a kérdésére.
- színpadok érdekelnek- nyögtem nehezen ki. |
Valahogy tudtam, hogy nem fog ellenkezni. Egyszerűen éreztem, és kész.
- Tudtam, hogy jönni fogsz - vigyorogtam. Felálltam az asztaltól, és a hajamba túrtam. Kérdőn ránéztem, várva, hogy felálljon. - Mi érdekel először? Színpadok, büfé, focipálya, akármi? |

Visszatértünk, oké. Megint nem tudni magamból kinyögni egy értelmes választ.Rossz hatással van rám. De jó lenne, ha valaki elkisérne. Pocsék a navigációs képességem, még ha van nálam térkép is. A saját szülővárosomba eltévedek. Így hát belementem.
- Vezess körbe-sóhajtott fel.- Térképpel nem fogok sehova eljutni. |
Felsóhajtottam, aztán halványan elvigyorodtam.
- Annyira azért nem volt szar - röhögtem el én is saját magamon. Legalább is remélem. - De a kérdésemre visszatérve. Körbevezesselek, vagy ne? Még nem kaptam választ. |

Magam sem tudtam miért nevettem. Azért nem mondhattam egy két méteres kolusszusnak, hogy "nem tudom".
Eszem ágában sincs Pitbullnak ezt mondani.
- Hát nem azért, mert baromi vicces volt. Hanem, mert annyira szar volt, hogy az már jó.- nyögtem ki a hozzám illő választ.
Hoztam a formámat. Ügyes vagy, Marcel. |
Tudtam én, hogy ez kimondva hülyén hangzott. Sikeresen hülyét csináltam magamból. Igen, Ash, ezt megcsináltad. Oh, basszus, ne nevess már.
- Mit röhögsz? - kérdeztem. - Annyira nem volt baromság. |

Tetszett Ashton hozzáálása. Bár a szemeit figyelve, azért picit felhúztam. Siker! Végig hallgattam a mondandóját. Akaratlanul és nevettem. Bassza meg! Azon pillanatban, amikor észrevettem magam, a kezemmel bofogta a számat és elfordultal. Meg fogom fojtoni! Esküszöm! |
Most lett felhúzva az agyam. De azért rohadjak meg, ha én innen lelépek! Ezt már nem hagyom, azért sem.
- Csak cigi - válaszoltam, kívülről nézve higgadtan. - Kivételesen - tettem hozzá. - A razstáiat meg ne cseszegesd, jó? Önálló életük van! Megsérted a lelküket!
Talán, ez így kimondva hülyén hangzott. Au. |

Kezdett nagyon idegesíteni a srác. Miért nem tud csak úgy eltűnni? Bahh.
- Raszta, cigitől bűzlőket vagy ez most fű?- mosolyogtam.- Ó dehogynem, Pitbullkám! Nagyon is nyomulsz.
Élveztem a helyzetett. Persze, hogy élvezem. Legalább nem unatkozok és van veszekedésben partnerem. |
Nyomulni? Én? Jó, talán. De csak talán. Az utóbbi időben ezt úgy csinálom, hogy nem tűnik fel. De bassza meg, nem tehetek róla!
- Először is, higgadj le - vontam vállat. - Másodszor, nem nyomulok, még ha annak is tűnik - próbáltam menteni a menthetőt. - Harmadszor, milyen fajtáimat? |

Raszta valahogyan nagyon nyomult. Értem én, újonc és friss hús, de miért én? Nem élveztem a helyzetet, rohadtul nem. Ilyenker általában a nyelvem saját magának parancsol.
- Hé!-álltam fel.- Friss préda vagyok, tudom. De, nem nyomulj ennyire. Úgy se bírom a fajtáidat.
Ez hosszú lesz, érzem. Sors, miért kínzol? |
Szóval először. Újoncka. Amikor először azt mondod, hogy ez jó volt, a következőre visszatérsz. És királynak ítéled. Valahogy, ha már ismered a járást, sokkal jobban felszabadulsz, tapasztalat.
- Először? Zsír, akkor tuti, hogy tetszeni fog. Ha akarod, megmutathatom, hol, mit találsz, vagy eligazodsz a térképpel is? |

Próbáltam elnézni, de hova csak elfordultam, égette a szememet a Nap. Remek. Sors azt akarja, hogy állandóan őt nézzem? Hát ellenállok a sorsnak! Így hát csak a szendvicsem maradékát tudtam nézni. Végül ő törte meg a csendet.
- Marcel, a nevem. Jah, először- néztem rá, újra.
|
Egy ideig nem tudtam, mit mondjak, de kényelmetlenül éreztem magam, hogy csak úgy rárontok, és nem is mondok semmit. Szóval akkor, alapok.
- Ashton vagyok, de ha gondolod, hívj Ashnek - mosolyodtam el halványan, aztán belekortyoltam a sörömbe. Kérdezni is kéne valamit, mi? Próbálkozzunk, tőlem nem szabadul. - Öhm, most vagy itt először? |

Végig figyeltem, hogy mit csinál. Amúgy meg mit érdekel engem? Amíg ezen gondolkoztam észrevettem, hogy leül velem szemben. Azt hiszem a sors akarja, hogy beszélgessünk, de ha megutál, az nem az én hibám lesz. Tudtam, hogy valamit kérdezett, de a kérdés taltámára nem emlékeztem. Gondolom, azt kérdezte, hogy leülhet.
- Hát, nem hagytál választást!- tömtem magam újra a szendvicset.
Végig futottam az arcát. Azok a szemek, úristen! Remélem, nem vette észre, ahogy gyönyörködtem a szemeiben. |
Egy kis ideig még nézelődtem, aztán úgy döntöttem, nem maradok itt így, mindenki más mászkál, ha meg ül is, akkor csinál valamit, vagy haverkodik. Nem akartam antiszockodni - nem is tudok -, ezért elindultam a nem messze lévő italoshoz egy sörért.
Mikor visszaértem, feltűnt, hogy valami nagyész kigyúrt állat, meg a plázacica nője befoglalták az asztalt, ahol ültem. Na, hogy rohadnátok meg... Muszáj voltam új asztalt keresni, messze menni meg per pillanat nem volt kedvem, ezért odamentem egy közeli asztalhoz, ahol egy srác üldögélt egyedül.
- Bocs, leülhetek? - kérdeztem, de nem is hagytam, hogy válaszoljon, ledobtam magam a vele szemben lévő padra. |
[23-4] [3-1]
|